dec. 3.: Futóedzésen voltam. Csak 5 km volt a mai edzéstervben, de én eljutottam odáig, hogy ez kevés. Futottam odáig. 1 km. Utána edzés. I., a "futópartnerem" nagy formában volt, csak úgy suhantunk. Tök durva, de mikor végeztünk, én azt hittem, van még egy hossz. :))) Eszembe jutott, mikor korábban mértem a két perceket, visszaszámoltam a másodperceket, és azt hittem, annak sem lesz vége... :)) Aztán hazaindultam futva, de mire odaértem, hogy lekanyarodjak, úgy éreztem, hogy mennem kell még egy kicsit, hát elmentem a hídig, aztán haza, ez olyan 2-2, 5 km. Tehát ma kb. 8 km-t futottam. És továbbra is JÓÓÓÓÓ!!!! :))
dec. 5.: 8 km futás. Nehéz volt. Hideg volt. Nem voltam ott fejben. De lefutottam. Annyira jó, hogy I.-vel futok. Utána ő hozott haza, tényleg nem ment volna egyedül, és mondta, hogy már csak miattam sem adná föl, mert jó, hogy így párban futunk. És jó, mert tényleg, még azt is észrevette, hogy másképp veszem a levegőt. És szólt: gyerünk, kevés van már, gyerünk. És meglett. :))
dec. 7.: 30 perc futás, kb. 5 km. Egyedül. És egyedül most így télen nagyon nehéz. Nem megy annyira. Még jó, hogy ott a csapat, és hétfőn ismét együtt futunk. :))
dec. 15.: 12 km futás
dec. 18.: Reggel 5 km futás éhgyomorra - mindig kitolom a határaimat, ez eddig sosem ment, de nem tudtam máshogy megoldani, nem fért volna bele a napomba.
dec. 20.: 5 km futás :) Itthon a focipályán futottam 13 kört. Elég gyorsan, legalábbis magamhoz képest. Bár olyan ideges voltam, lementem, és az első kör felénél majdnem lecsúszott az új gatyám. Egy egyszerű thermo cicanadrág. Vagy 10 percen keresztül próbáltam felkötni, nem ment. Hazajöttem, átöltöztem, és visszamentem. Így már teljes sötétségben futottam, de szuper volt. Itt, ezen a helyen zajlott a kálváriám általános iskolában a futással, és ez annyira doppingol. :) Szombaton 8 km. :)
dec. 22.: 8 km futás: most itthon futottam. Van egy 4 km-es útszakasz, régen itt bicikliztem. Azt tettem meg most futva oda és vissza. Határtalan boldogság. :)
dec. 29.: 11 km futás ( a városközponton keresztül, foszforeszkáló kabátban, kb. 100-an) :) lépcsőzésekkel és emelkedőkkel tarkítva. Bizonyos részeken majd meghaltam. De tényleg elég a futótársam egy fejbólintása, és megyek. A teljes visszautat az emelkedő után mosolyogva tettem meg. (Na meg rengeteget fényképeztek is.:)
jan. 3.: Ma eljött velem egy haverom futni. Én jobban bírtam, az oké, mivel ő nem sportol egyáltalán. De ÉN bátorítottam őt, hogy már a felénél vagyunk, még egy kicsi, milyen szuper érzés ez. Életemben először bátorítottam valakit én a sportban, életemben először voltam sportban jobb és tapasztaltabb valakinél. Örülök. :)
jan. 7.: 7 km futás - Húúú, brutáljól esett, bár a végén meghaltam, kicsit gyors volt a tempó.
jan. 9.: 3 hónapnyi futás után határozottan feszesebb a combom. A bőröm is feszesebb, és az izomzat is.
jan. 10.
Dear runner E. T.,
thank you for your registration for the Vienna City Marathon.
Date: 14.04.2013
Event: Vienna City Marathon 2013
Competition: HALBMARATHON
Start: 09:00 Uhr, Wagramerstrasse
jan. 11.: Kételyeim vannak. Az izomlázam, az izomfeszülés úgy-ahogy elmúlt. Ez szuper. De pontosan 12 óra múlva 14 km-t fogok futni, és huh, életemben először tartok a futástól. Menni fog ez nekem? Persze, hogy menni fog, ott lesz a csapat, így szerintem a sarkkörig is elfutnék. Tényleg motiválnak...
jan. 12.: Engem ma nem lehet lelőni. Tegnap este szó szerint izgultam a mai futás miatt. Még álmodtam is vele, kicsit paráztam, hogy nem fog menni. De ezt inkább magamnak sem vallottam be... Reggel ébredés, fincsi reggeli, kávé <3, hangos zene, redőny felhúz, SZIKRÁZÓ NAPSÜTÉS, L-carnitin, és mosolyogva indultam. A többiek már vártak, I. meg is jegyezte, milyen jó a kedvem. Hát én vigyorogva futottam végig a 14 km-t, azt hiszem, holtpont nélkül. :) :)
Arra készültem, hogy utána egész nap alszom majd, meg pihenek. Erre hazaérek, megiszom a proteinshake-m, és fel vagyok pörögve, mint aki nem normális. :) Nekiálltam táncolni, ugrálni…
Szóval csodás!!! Rekordot döntöttem a futásban: 15 km!!!!!! :D :D Innen már csak 6 km a félmaraton, és addig van 13 hét! MOST MÁR TUDOM, HOGY MEG FOGOM CSINÁLNI! :)
Az erős lélek, ha NAGY CÉL van előtte, megacélosítja a gyönge testet. (Mark Twain)
jan. 15. Nehezen induló, de végül elég jóra sikeredő futás a konditeremben: 8, 5 km összesen, ebből fél km gyaloglás, 7 km futás (8-ról fokozatosan 10-ig, utolsó egy perc 11, majd fél perc ráadás 12 :)), majd emelkedőn fél km séta.
jan. 22.: Kb. 7 km futás - ebből 5 km edzésen, 2 km, míg oda eljutottam, végre találkoztam I-vel. Mert ugye múlt héten nem, de kiderült, a múlt héten ő sem volt. :)) Huhh. Bár ő szombati hosszú edzést is megcsinálta a konditeremben, 2 órát volt a futógépen...
Annyira kevésnek bizonyult már ez a 7 km, hogy még csináltam egy 40 perces Rékát. :)
jan. 23.: Sokat agyaltam, hogy menjek-e futni. Mivel megyek haza, nem tudok menni edzésre, ezért mindenképp akartam menni. Igaz, antibiotikumot szedek, tegnap este és éjszaka is lázas voltam, de ma délutánra jobban lettem. Hát elmentem edzésre. Úgy indult, hogy elkéstem. Utolértem a többieket, kb. egy km után, de nem voltam a helyzet magaslatán. A csapat persze mindig tartja bennem a lelket… Mikor egyszer becsipogott I. órája, megkérdeztem, ez a 6. vagy a 7. km. Közölte: a 4. Uff... Egy örökkévalóságnak tűnt a vége, nem fizikailag, mert úgy bírtam egyébként. De aztán kicsit még rá is húztunk, és 9 km-ig mentünk az eredetileg tervezett 8 helyett. Utána az autóban a jóleső érzés: IGEN, megcsináltam, IGEN, jól érzem magam. Remélem, a holnapi közérzetem is meghálálja majd ezt. :))
jan. 27.: Csupa jó dolog. :) Tegnap elhintettem a szüleimnek, hogy szeretnék végre a Margit-szigeten futni, de nem tudom megoldani, mert hát ugye megfázom stb. Erre Apa elvitt, megvárt a kocsiban, és hazahozott. Hát nem jófejek? :))
És hát a futás: az első km-nél úgy fáztam, hogy gondolkodtam is, egy órát mondtam apának, de nem fogom kibírni. Kedvem sem volt. Horvátországban majdnem mindig magyar zenét hallgatok közben (Hooligans 8szemközt album). De itt most ez is untatott. És nem nyűgözött le a sziget. Pedig évek óta szeretnék itt futni. Aztán pár kilométer után valami átbillent. Elkezdtem élvezni, és a tervezett egy kör helyett majdnem 2 is megvolt. Imááádom, hogy már nincsenek korlátok a fejemben. Már nem agyalok, hogy mennyit bírok. És hát minden fejben dől el. 11, 1 km-t futottam egy óra alatt. És imádtam! :)
Ja, és a legjobb, hogy tegnapelőtt kipróbáltam az androidon a RunKeeper alkalmazást. És működik. Edzés után minden infóm megvan: a teljes útvonal térképen, melyik km-t hány perc alatt, összesen mennyi... Csak a pulzus nem, de hát van nekem egy szuper Polar órám. Így a kettő szuperül kiegészíti egymást. Eddig is imádtam a futást, de most új dimenziók nyíltak meg ebben is. Ma vagy ötször elemeztem ki a pénteki és a mostani edzésem is. Csodás. És nem is kell órára költenem, így is tudok mindent.
És annyira hálás vagyok a szüleimnek, hogy ilyen jófejek, és mindent megtesznek értem és a tesómért. Támogatnak a hóbortjainkban is. :) Hálás vagyok értük nagyon!!
