Hát az úgy kezdődött, hogy jött a tavasz… Csináljunk „valamit”… fussunk egy nagyot… Mert hát mégis olyan jó érzés legyőzni magunkat. És ugye minden, amit tudni akarsz magadról, megtudod a 21 km alatt.
Van ugye ez a futós hülyeség, hogy a szülinapodon annyi kilométert futsz, ahány éves vagy… 27 km.. Na jó, keressünk egy félmaratont, és majd futok hozzá még 6-ot.. Keresgéltem egy csomót, hol is lehetne futni, de pont vasárnap, pont a szülinapomon, és hát azért maradjunk ésszerű határokon belül.
Május 11. Opatija - tengeeer
Május 11. Slavonski Brod - Szlavónia
Hiába volt már akkor is Szlavónia a szívem csücske, a tenger mégiscsak tenger… Jelentkeztem, befizettem még április elején. Aztán értesítettek, hogy a verseny elmarad. Jó, legyen Slavonski Brod. Jelentkezni akartam, az is elmaradt.
De hát a születésnapom?? Meg a 27 kilométer??
Ismét újratervezés: elmegyek egyedül Opatijába, és egyedül lefutom a 27-et… ez lesz a szülinapi ajándékom… Magamnak. Minden meg volt tervezve, épp még szállásom nem volt.
Aztán, ahogy eddig is tudtuk: Isten útjai kifürkészhetetlenek. Jött a srác a nyilával, aki 3000 éve ugyanazt a munkát végzi, mégis hülye hozzá, nevezzük Ámornak J. Lesújtott, de nem is nyíllal, hanem egyenesen egy lándzsával . Egy Slavonac személyében. És mikor kiderült, Eszternek milyen tervei is vannak a szülinapi hétvégéjére /egyedül és nagyon határozottan megy Opatijába futni/, a Slavonac kikönyörögte magának, hogy leszervezze a szülinapi hétvégém . Na jó… kinek van kedve 3 órát buszozni, ha másfél óra alatt autóval is ott van. ;)
A módosított terv: 3 nap alatt (a szülinapom előtt, a napján és utána) lefutni a 27-et. Szombat reggel, mikor 7-kor kinyitottam a szemem, és az ablakból csak a napsütötte tengert láttam, már öltöztem is. A híres Lungo Mare sétány..18 fok…9 km J Hát ez valami gyönyörű.
Vasárnapra kicsit beborult, így már nem annyira ugrottam, de hát ez meg a szülinapom. Kézenfogtam a Slavonacot, lesétáltunk a partra, ittunk egy kávét. Ő maradt újságot olvasni, én mentem. Második nap jobban bírtam az opatijai riviéra emelkedőit, és hát a nap sem tűzött, így mentem 11-et ugyanazon az útvonalon, csak kicsit meghosszabbítva a Park Angolina (A szobába visszaérve pedig majdnem futottam még 2 km-t: a szoba tele lufikkal, torta, gyertyák, bor..) Tehát teljesítettem a 2 nap alatt 20 km-t (futva). Emellett 8 városban jártunk. J
Vasárnap este vissza Zágrábba, másnap hajnalban pedig már a Belgrádba tartó buszon ülök. 5 órás buszút után 3 meeting, este fél 8-ra estem be a belgrádi „Káposztásmegyeren” található hotelbe. (Mert én a központban akartam szobát foglalni, és az utcanév ugyanaz volt, csak már egy másik kerület…) De ugye a fogadalom az fogadalom, és még maradt 7 km-em. A szobakulcsom felvétele után 10 perccel már futócuccban adtam le a kulcsom a recepción, a fiú teljes megdöbbenésére. /Javasolta, hogy busszal menjek a Duna-partra, mert messze van… Nem ismer ő még engem J) / Lefutottam a Dunáig /3 km/, ott mentem még a sétányon vagy 3-at, lefényképeztem a naplementét, majd vissza. = 9 km. Cél (túl)teljesítve. J
