Régóta terveztem írni arról, hogy is váltam futóvá, de minél előrébb haladunk, annál nehezebb a kezdetekről írni. Naplót írtam egyébként mindennap, így kicsemegézgettem onnan az ide vonatkozó részeket, és így összeállt a kép, hogyan is váltam futóvá. Mert most már azzá váltam, ez nem kétség.
Csak óvatosan az olvasással, mire a végére érsz, szinte biztosan veszed is a futócipőd, és indulsz! :))
okt. 24.: este: futááás :)) + 4X5 perc 2 perces sétákkal az edzésen + hazafelé 8 perc futás :) Olyan szuper volt!
okt. 25.: 30 perc futás (pici sétákkal)
okt. 27.: Hát, rendhagyóan indult a mai nap. Szombatonként ugyanis reggel 9-kor van a futóedzés. 8-kor keltem. Éhgyomorra nem tudok futni, meg mást sem :)), úgyhogy ittam egy UL shaket. (2 kanálnyi, vízzel). Meg ittam egy kávét, ezúttal tej nélkül. Elmentem futni. Odafelé próbálkoztam futással, sikerült is kibírnom kb. 1 percet. :)) Magas volt a pulzusom, pedig még aludtam. 4X4 percet futottunk 2 perces sétákkal. Az első kör elég gázul ment, aztán kiköhögtem magam, és onnantól minden sima ügy volt. A negyedikre (szokás szerint) úgy belejöttem, hogy aztán hazafutottam.
okt. 29.: most jön a futóedzés. Imááádom. Életem első futása lesz igazán hidegben. :)) Nagyon izgi, várom. 2 perc séta + 5 perc futás + 2 prc séta " 10 perc futás + 2 perc séta + 10 perc futás + 2 perc séta. :)
nov. 5.: 3 perc séta, 20 perc futás, 3 perc séta + hazáig futás - max. 10 perc . Szuperjó volt a mai edzés, esőben, sárban, csurom vizesen értem haza. A táv felénél begörcsölt az oldalam (éljen a délutáni kaja), már-már feladtam volna, de hihetetlen, milyen erőt ad a társaság. Úgyhogy egy kis séta után hazáig futottam, a végén szokásomhoz híven sprinteltem. Imááádom az érzést, amit a futás ad, semmivel nem pótolható. Tényleg a legeslegjobb pszichoterápia. És ez nem elsősorban a fogyásról szól, ez most több. Út önmagadhoz, a határaid megismerése, leküzdése. Hazaértem, letusoltam, és most elégedett vagyok. :)
nov. 7.: 6 perc séta + 35 perc futás. Ma nem az edzésen, hanem délután, mert olyan szépen sütött a nap. A futás jó, feltölt, imádom.
nov. 12.: összesen kb. 45 perc futás. Ma elég nehezen ment az edzésen. 5 km-t futottunk, de szerintem gyorsabban a kelleténél. 6:30-as kilométereket mondtak, de nem volt egészen 30 perc az 5 km. Na mindegy, kicsit sétáltam, aztán persze hazafutottam. Tusolás, shake, és az isteni érzés, hogy ISMÉT MEGCSINÁLTAM. :) A héten heti 3 alkalommal 5 km, szombaton 7. Szóval lesz heti 22 km futásom. Alig várom, hogy ezt a távot áprilisban egyszerre fussam le. :D :D
nov. 26.: Futáááás, imádom, szuper... futottam, majdnem egy órát!!! És még beszélgettem is közben! Ki érti? Tényleg imáádom! :)
nov. 27.: Kb. 16 perc futás tök gyorsan, egy 19 éves focista sráccal mentem "kocogni". Ami neki a kocogás, nekem kb. sprint. :D Magamhoz képest elég jól bírtam, bár a végére már teljesen begörcsölt a hasam, nem bírtam vele végig menni. Picit megálltam, pihentem, és utána még hazáig futottunk. Nem tudom sem időben pontosan, sem kilométerben. De jólesett ez is, és alig várom a holnapi edzést. :)
nov. 28.: 6 km. Mikor futok, egy csomószor beugrik a kép, amikor lefutom áprilisban a bécsi félmaratont, és beérek a célba!
nov. 29.: Valaki felheccelt. Hogy csak kifogást keresek este, hogy nem futok. Amúgy meg zuhog az eső. Hívtam, hogy jöjjön. Nem jött.
DE ÉN ELMENTEM! 20 perc futás zuhogó esőben, este 11-kor. CSODÁLATOS ÉRZÉS!
És igen, mikor esőben futok, tényleg elhiszem, hogy BÁRMIRE KÉPES VAGYOK, BÁRMIRE! :) :)
dec. 1.: Nem akartam tegnap bulizni, mert nagyon eltökélt szándékom volt, hogy szombat reggel lefutom a 10 km-t. Hát, míg az edzés kezdődött, még haza se értem. Elég lelkiismeret-furdalásom volt. 2 órát aludtam, utána sehogy elaludni. Lementem a menzára ebédelni, de túl hosszú volt a sor... És akkor jött egy hirtelen ötlet: elmegyek futni!! Éhgyomorra, fáradtan, buli után… Gyorsan ittam egy kávét, ettem egy darabka csokit, egy másikat a zsebembe tettem (!), mert éreztem, hogy a vércukrom elég alacsony. És elindultam.
A világ összes pozitív gondolata a fejemben van futás közben. És nincs előttem lehetetlen. És minden jóó! :) És életemben először lefutottam 11 km-t. Volt 1-2 rész, ahol kicsit elfáradtam, de főleg fejben. Pár métert csukott szemmel futottam, de eszembe sem jutott, hogy megálljak. Az utolsó 2 km-en nagyon elkezdett fájni valami a tüdőm körül, mintha beszorult volna a levegő vagy valami hasonló. De annyira rossz lett volna feladni, hát futottam a fájdalommal. :) És meglett!!! Nem is gondoltam, hogy ilyen állapotban ez sikerülhet, de tényleg minden fejben dől el. Nekem a futás a szerelmem, nem tudom elégszer ismételni. Mikor olyan határokat lépek át, melyeket én sem gondoltam volna sosem. :))