3,5 rossz alvás, rémálmok és befejezetlen munka után idegesen ébredek, reggel óta robbanni tudnék... A tipikus semmi nem jön össze, és nagyon ritkán, bár sosem kimondva: utálom a világot. Az előttem álló két napba pedig bele sem akarok gondolni...
Nyugodtan lépkedek a megállóból már indulni készülő villamos felé, hiszen ezt is lekéstem, majd megvárom a következőt... És csoda történik: a villamos MEGVÁR! :) Beszállok. Egy néni mosolyogva a kezembe nyom egy metróújságot, hiszen neki kettő van, de az egyik úgyis felesleges. Egy másik néni mosolyogva megkérdezi, leszállok-e, mert ő igen, de "maradjon csak, kedves, kapaszkodjon, elférek itt is." Majd mosolyogva szép napot kíván. Egy óra még munkakezdésig, beülök a kedvenc Starbucksomba. Akciós a kedvenc cappucinóm. És még a szerencsedió-szóróból is sokkal jobban jön a cucc, mint máshol. :)
Megállapítom, hogy tényleg összeesküdött ellenem a világ: én ma úgy döntöttem, hogy márpedig rossz napom lesz, de nem hagyja! Hát engedek neki: JÓ NAPOM VAN! :))
