Na, nem mintha az eddigiek nem lettek volna jók. De most sikerült úgy igazán belekeverednem abba a forgásba, amiért ide jöttem. Ma éreztem meg Zágrábnak azt a "fílingjét", amit egyszerűen imádok. Úgyhogy most nem tematikusan írok, hanem részletesen a napomról. (Kevés ilyen lesz, nyugi :) )
Reggel 7-kor keltem. Egyébként aludtam majdnem 8 órát, úgyhogy ez nem volt túl megerőltető. Itthon kávé, reggeli, majd bementem az első egyetemi órámra. Az egyetem csak negyed óra gyalog, ebből rendszerint 5 perc ácsorgás a zebránál. De még ez is jó, hiszen mindez a Slavonska avenijánál történik, vagyis a Szlavónai úton. :D
A szemináriumon mindössze négyen voltunk. Meglepetésemre nem is a mentorom tartotta, hanem egy másik, idősebb nő, Anita. Azt találtam ki, hogy nem fedem fel magam az órákon, hanem minden előadás vagy szeminárium után odamegyek a tanárhoz, és jelzem, hogy szeretnék bejárni. Én ugye nem vagyok a hivatalos listán, mert itt vizsgáznom sem kell. Itt ez a dolog elbukott, mikor mindenkit megkérdezett a Néni, hányadéves. Előadtam magam: én egy "specijalni slučaj" /speciális eset/ vagyok, kroatisztika, Budapest, PhD stb. Néni kérdése: mi a témám. Jött a szokásos magyarázkodás: én, kis falu, Magyarország déli része, de nem a horvát határnál, dialektológia, később esetleg szociolingvisztika bla-bla-bla. Néni kérdése: Mi a falu neve? Én: Dusnok. Ééés ekkor (az elmúlt egy héten másodszorra) ezt a választ kapom, már majdnem felháborodottan, amiért azt merem róluk feltételezni, hogy nem tudja, hol van Dusnok: Akkor így mondja nekem, hogy Dusnok, nem kell körülírni. Dusnok egy nagyon ismert hely, még az Össz-szláv nyelvészeti atlaszban is benne van, mint Horvátországon kívüli reprezentatív horvát beszéd. Tanulság: Dusnokinak lenni menő. (Szándékosan nem AZT írtam...) Dusnokinak lenni különösen menő a zágrábi egyetemen, főleg a dialektológiai tanszéken, mert itt - pl. Magyarországgal is ellentétben - senkinek nem kell elmagyarázni, merre is van. Az előadás alatt háromszor hangzott el a kérdés: "Ezt hogy mondják Dusnokon?". Áá, teljesen odavagyok meg vissza. :) :)
Az óra után visszajöttem a koliba. Utána ebéd az SC-ben, avagy Studenstki centar - Hallgatói központban egy húzós 5 kunáért - kb. 200 Ft. (És ott finomabb a saláta, mint a koli menzáján, gyakrabban megyek majd hozzájuk.:)
Kisebbfajta közlekedési fennakadás mellett is eljutottam a főnökömhöz (munkáról majd később), aki az itteni Káposztásmegyeren lakik, értsd távolságban. :D Tündéri egy nő, jól elbeszélgettünk, megbeszéltünk dolgokat, egészen hosszú távú terveket is szövögettünk, szóval ez is feldobott.
Majd vissza a koliba ismét: bekopogott egy lány, megkért, vágjam le a frufruját. Ugye nem először derült ki, hogy nem örököltem Anya fodrászgénjeit, de azért levágtam neki. Cserébe adott nekem egy színházi kedvezménykupont. 30 kunáért mehetek az egyik színház előadásaira :D Beszélgettem vele, rijekai, és itt lakik velem szemben. És tökjó fej. :)
Visszajöttem a szobába: egy ímél várt: nyertem 2 jegyet egy holnapi koncertre a Narodni radio Facebook-oldalán. Arsen és Matija Dedić játszanak holnap a Zágráb főterén található Gradska kavanában, ami az itteni talán legelitebb cukrászda és kávézó. Na, ez nem bulizós koncert, beülős, szépen hallgatós. Este 7-kor kezdődik, de jó kikapcsolódás lesz. Bori jön velem, újdonsült itteni barátnőm, aki egyébként pesti, itt Erasmus-hallgató a magyar szakon. Ő babát vár, de ez a koncert még Csongornak is tetszeni fog szerintem. :) Jaa, amúgy a jegyek darabja 200 kuna /kb. 8000 Ft./
Este volt még egy órám, szerb szociolingvisztika. Ha már horvát nem létezik, hát egyelőre megteszi ez is. Majd lesz horvát is, teszünk róla. :)
És valószínűleg ez a sok szuper dolog, ami ma történt, csak előkészítése az estének. Ugyanis VÉÉÉGRE, száz év után először ismét IGAZI, HORVÁT TAMBURAESTRE megyek. (Na jó, szilvesztert leszámítva). Várom Zoricát, aki amúgy bácsalmási (mi, bácskaiak tartsunk össze:), szintén itt tanul, és irány a BBS, egy nem túl régen nyílt klub, ahol minden csütörtökön tamburazene van. Nem fogok rendszeresen járni az egyetem miatt, de holnap még nem lesz a péntek reggeli órám, úgyhogy semmi sem akadályozhat meg a jó szórakozásban. Mert én reggelig nem jövök haza, az biztos-. :)
A végére egy jó kis tamburazene. Még nem túl ismert, de az eszéki barátaim zenekara, és szeretném őket népszerűsíteni. :)
